Az előzőekben felsorolt közösségi feladatok ellátását, működtetését szolgáló „pénztárcát” államháztartásnak nevezzük. A közösségi feladatok jelentkezhetnek: központilag (országosan), régiókban és a helyi településeken. Az államháztartás az alrendszerein keresztül működik, ezzel megosztja a feladatokat és a feladatok ellátásához összegyűjtött forrásokat.
Az államháztartás alrendszerei:
Az EU-hoz való csatlakozás következtében az adóbevételek egy része az Unió költségvetésébe vándorol, ahonnan különböző fejlesztési célokhoz többletforrásokhoz jutunk.
Központi költségvetés
Tartalmilag az állam társadalmi és gazdasági tevékenységének pénzügyi alapja, a fentiekben megismert stabilizációs, redisztribúciós és tőkeallokációs feladatok megvalósítását szolgálja. A megfogalmazott célokat és a hozzárendelt eszközöket költségvetési politikának is nevezzük.
Formailag az állam várható bevételeinek és kiadásainak tervszerű és számszerű szembeállítása adott időszakra, általában egy évre vonatkozóan.
A költségvetési politika három fő területe a bevételek és kiadások szabályozása illetve ezek együttes befolyásolása.
A bevételek szabályozása elsődlegesen az adórendszeren keresztül történik. Az adók elvonásokat jelentenek a gazdaság szereplőitől. Ezek fajtáin és mértékükön keresztül fejtik ki hatásukat a gazdaság szereplőire. (Ezt a következő, III./14. leckében vizsgáljuk.)
Az állam kiadásai lehetnek vásárlások az árupiacon (számítógép beszerzés, személygépkocsi vásárlás, útépítés, intézmények működtetése, épületek felújítása stb.), vásárlások a munkaerőpiacon (közigazgatási dolgozók, egészségügyben, oktatásban dolgozók bére stb.), és lehet ellenszolgáltatás nélküli juttatás, transzfer, amellyel a háztartásokat támogathatja, elmaradott térségeket fejleszthet stb.
Az állam szerepvállalása legjobban a költségvetési kiadásokon keresztül ragadható meg. A kiadások szerkezete, összetétele jól mutatja, hogy az állam milyen funkciókat vállal magára. Ha ezek a funkciók bővülnek, akkor vagy a kiadások átcsoportosításával (más funkciók kisebb keretből történő megvalósításával), vagy a bevételek megnövelésével teremthet forrást rájuk az állam.
Ez az oka annak, hogy a költségvetés tárgyalásakor mindig nagyon élénk vita zajlik a parlamentben. A vita lényege éppen abban rejlik, hogy a bevételeket az állam milyen feladatokra használja fel. Nem is olyan könnyű a döntés: Az oktatás fejlesztésére? A honvédelem erősítésére? Az egészségügyi ellátás növelésére? A szociális ellátás javítására? Gazdaságfejlesztésre? Munkahelyteremtésre? Határon túli magyarok támogatására? Útépítésre? Stb. Mindegyik kiadási cél fontos, ezért csak úgynevezett prioritások (előbbre sorolt célok) felállításával lehet a bevételeket és kiadásokat egyensúlyban tartani. Ebben a sorrendben mutatkozhat meg leginkább egy-egy kormány gazdaságpolitikai célja.
A bevételek és kiadások oldala tehát egymással szorosan összefügg. Az egyik oldalon bekövetkező változás hat a másik oldalra, és viszont is. Ezért mindig összefüggésükben célszerű vizsgálni őket.
A gazdasági szereplők és az állam kapcsolatának modellje
