Személyi jövedelemadó (SZJA)
Az SZJA alanyai a magánszemélyek, tárgya pedig a megszerzett jövedelem, származzon az akár önálló (pl. egyéni vállalkozói), vagy nem önálló (pl. munkavállalói) tevékenységből, esetleg vagyon, tőke hasznosításából (pl. lakáskiadás).
A megfizetendő adó mértékét bizonyos kedvezmények mérsékelhetik. Ezek közül az egyik legfontosabb legfontosabb a családi kedvezmény, amely hónaponként vehető igénybe az eltartottak számától függően. (Például 2011-ben egy és két eltartott esetében jogosultságot megalapozó gyermekenként 62500 Ft/év, három és ennél több eltartott esetében 206 250 Ft/év levonást jelent a szuperbruttósított – munkaadói társadalombiztosítási járulékkal növelt - adóalapból.) A másik fontos kedvezmény az adójóváírás, amely az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezőre vonatkozik, csökkenti adóterhüket (2011-ben legfeljebb 12 100 Ft/hó összeggel). Kedvezmény kapcsolódik még például a hosszú távú, nyugdíj célú megtakarításokhoz – önkéntes nyugdíjpénztár, nyugdíj-előtakarékossági számla (NYESZ) – is.
Az SZJA alapvető jellemzői:
- egy kulcsos, egységesen 16 %-os (2011. január 1. óta)
- az adó alapja a megszerzett bruttó jövedelem munkáltató által fizetett 27 %-os társadalombiztosítási járulékkal növelt (szuperbruttósított) összege; így az adókulcs valójában 20,32 % a bruttó jövedelemre vetítve.
- Az adókötelezettséget az adott évre (egy naptári évre) kell megállapítani (kiszámítani, bevallani), de év közben jellemzően adóelőleget kell fizetni. (A tőkejövedelmeket azonnal adóztatják. Ilyen például a kamatjövedelem vagy az, árfolyamnyereség.)
Az SZJA-kötelezettség teljesítése bonyolult feladat, különösen akkor, ha a magánszemély több féle jövedelmet szerez, és akkor is, ha olyan jövedelmet szerez, amelynek elszámolási szabályai bonyolultak (pl.: ingatlanértékesítés, értékpapír-tranzakciók).
Társadalombiztosítási (tb) járulékok
A tb járulékok célja forrást teremteni az egészségügyi ellátás és a nyugdíj finanszírozására. Járulékfizetési kötelezettség nem csak a munkavállalókat, hanem a foglalkoztatókat is terheli. Ez azt jelenti, hogy nem csak az SZJA-előleggel csökken a munkaszerződésben meghatározott bruttó bérünk, hanem abból még levonásra kerülnek a kötelezően fizetendő társadalombiztosítás egyéni járulékok is. Ezek mértékét jellemzően a bruttó bér százalékában határozzák meg. (Ez 2011-ben jellemzően 17%. A foglalkoztató társadalombiztosítási járulékfizetésének mértéke 2011-ben 27 %.)
Általános forgalmi adó (ÁFA)
Az ÁFA fogyasztási típusú adó, amelyet áru és szolgáltatás vásárlásakor az eladónak fizetünk meg, amelyet ő az államnak befizet (az adó végső soron az államot illeti meg).
Alapvető jellemzői:
- Többfázisú, ami azt jelenti, hogy minden egyes adásvétel alkalmával a vevőnek meg kell fizetnie. (gabona + áfa, liszt + áfa, kenyér + áfa)
- Hozzáadott érték típusú, ami azt jelenti, hogy az áru termelésében, szolgáltatás előállításában, értékesítésében részt vevő minden szereplő csak az általa hozzáadott érték után fizeti meg az adót (amennyivel a tevékenysége megnövelte a termék értékét). Továbbértékesítéskor az eladási árban felszámolt ÁFA befizetendő, míg a beszerzéskor a másnak megfizetett ÁFA levonható. A kettő különbsége valójában a hozzáadott új érték áfája.
- A végső fogyasztót terheli, ami azt jelenti, hogy az ÁFA teljes összegét az fizeti meg, aki már nem „adja tovább” az árut, hanem elfogyasztja, használja azt.
- Nagysága az áru nettó (ÁFA nélküli) értékének százalékában meghatározott. 2009. július 1-jétől az általános ÁFA kulcs 25 %. Létezik kedvezményes 18 %-os és 5 %-os kulcs is. A 18 %-os kulcsot alkalmazzák a lisztből készült termékek, tejtermékek és a távhő-szolgáltatás esetében. Az 5 %-os kulcsot olyan termékekre vetik ki, melyek fogyasztását valamilyen okból támogatja az állam (pl.: könyvek, gyógyszerek). Sőt, egyes termékek, szolgáltatások tárgyi adómentességet élveznek, vagyis a fogyasztói ár nem tartalmaz ÁFA-t (például a pénzügyi szolgáltatás, a köz- és felsőoktatás stb.). A kedvezményes adózású termékek körét a jogszabályok pontosan rögzítik, és azokra vonatkozóan uniós direktíva korlátozza a tagállamok szabadságát.
Mivel a háztartások állnak a termelési-szolgáltatási lánc végén (azt az utat nevezik így, amit egy áru „bejár”, míg a termelőtől eljut a végső fogyasztóig), így gyakorlatilag ők fizetik meg az ÁFA összegét.
Ez azt jelenti, hogy ha például kifizetünk 125 forintot egy áruért, akkor bizony 25 forint ÁFA-t is kifizetünk, ugyanis a termék tényleges ára csak 100 forint lenne (ez a nettó ár)... Fordítva azt is mondhatjuk, hogy a termék bruttó ára 25 %-os ÁFA-kulcs mellett 20% adót tartalmaz (25 / 125 = 0,2).
Társasági adó (TAO)
Ezt az adónemet a gazdasági társaságok fizetik a nyereségük után. Bizonyos szempontból az SZJA „párja”, csak ennél az adónál a társaságoknál képződő különböző, az adóalap védelmét szolgáló tételekkel (csökkentő, növelő tételek) korrigált számviteli eredmény az adó alapja. 2011-ben a TAO mértéke 500 millió Ft adóalapig 10 %, e felett 19 %.
Jövedéki adó
Ez az adónem - amellett, hogy bevételt biztosít a központi költségvetés számára – egyes javak fogyasztásának befolyásolására szolgál. A jövedéki adóval (az ÁFA mellett) ugyanis tovább drágul a termék, és ez a kereslet törvényszerűségeinek keretein belül befolyásolja, hogy mennyit vásárolunk belőle. Jövedéki adót kell fizetni például az alkohol, a cigaretta, illetve az üzemanyagok után. 2010-11-ben például a tömény szeszes italok jövedéki adója 1 liter 100 %-os alkoholra (tiszta szeszre) 2761 forint. A gázolaj esetében 1 liter után közel 97,5, míg a benzin esetében 120 forint volt a jövedéki adó. A cigarettáknál egy 20 szálas doboz esetében kb. 330 Ft jövedéki adót fizet annak vásárlója.
Helyi adók
A helyi adókat az önkormányzatok vetik ki, szedik be. Az elnevezés arra utal, hogy helyben, tehát nem a központi adóhatóságnak, hanem a lakóhelyünk önkormányzatának (vagy az adóztatandó vagyontárgy elérhetősége szerinti önkormányzatnak), mint helyi adóhatóságnak fizetjük. A helyi adók mértékének határait ugyan központilag rögzítik, de egyes esetekben a tényleges adónagyságot már a helyi önkormányzatok határozzák meg. Dönthet úgy is egy önkormányzat, hogy bizonyos helyi adókat nem vet ki.
A helyi adók fajtái:
- Vagyoni típusú, például az építményadó (lakás és nem lakás célú építményre külön) és a telekadó.
- Kommunális jellegű adók, ilyen a magánszemélyek kommunális adója, vagy az idegenforgalmi adó.
- Helyi iparűzési adó, melyet a vállalkozásoknak, jellemzően a bevételük 2 %-a mértékében kell fizetniük. (Ez biztosítja a legnagyobb bevételt.).)
- Gépjárműadó: belföldi gépjárművek adójának mértékét törvény határozza meg, kivetését és beszedését a helyi önkormányzat végzi, az ő adóbevételeit gyarapítja. Személyautókra vonatkozóan az adót a motor teljesítménye és a beszerzés éve alapján határozzák meg, az adót az autó tulajdonosa, vagy üzemben tartója köteles megfizetni.
