- A háztartások kiadásait alapvetően a szükségleteik befolyásolják, azokat a termékeket szeretnék megvásárolni, azokat a szolgáltatásokat szeretnék igénybe venni, melyekre szükségük van. Természetesen az, hogy egy adott háztartásnak, egyénnek mire van éppen „szüksége”, nagyon különböző lehet. Ráadásul ezek az igények térben és időben eltérőek és állandóan változnak.
Emellett az egyes háztartások igényei - és ennek következtében a fogyasztási kiadásai - eltérhetnek egymástól, például attól függően, hogy a család tagjai hol laknak, milyen korúak, milyen iskolai végzettségűek, mivel foglalkoznak, milyen kulturális háttérrel rendelkeznek stb.
Azonban a személyes fogyasztási szokások, az egyéni ízlések eltérése ellenére a háztartások fogyasztási döntései bizonyos törvényszerűségeket mutatnak, bizonyos javak fogyasztása minden háztartás számára szükségszerű. A családok fogyasztásait rendszeresen vizsgálják az úgynevezett háztartás-statisztikai felmérések során. Adatokat gyűjtenek a családi kiadásokról, mégpedig úgy, hogy, felkérik a családok tagjait, jegyezzék fel részletesen háztartási kiadásaikat egy adott hónapban, majd az év végén még részletes interjút is készítenek az adott család fogyasztásáról, életmódjáról, jövedelmeinek alakulásáról.
Kiadásaink tervezésekor mindenekelőtt azokat kell számításba vennünk, amelyek a létfenntartáshoz, a mindennapi életvitelhez kapcsolódnak. Ezeket nevezzük folyó fogyasztási kiadásoknak.
Ezekre a kiadásokra jellemző, hogy minden háztartásban váltakozó rendszerességgel megjelennek, „visszatérnek”. Nagyságuk egy konkrét család esetében viszonylag állandó (fix), így könnyen tervezhetőek. Természetesen az egyes családok eltérő értékrendje, életmódja és lehetőségei következtében valóságos összegük és egymáshoz viszonyított arányuk nagyon eltérő lehet.
Ám időről-időre olyan termékekhez is hozzá szeretnénk jutni, melyek nem egyszeri és nem azonnali, hanem hosszabb távú fogyasztásra szolgálnak. Ilyenek lehetnek például az autó, a lakás, vagy különböző nagy értékű berendezési tárgyak (bútor), használati eszközök (mosógép), híradástechnikai, illetve számítástechnikai berendezések (televízió, házimozi rendszer, személyi számítógép stb.). Ezeknek az eszközöknek a beszerzése egyszeri nagyobb összegű kiadásként jelenik meg. Ne felejtsük el azonban, hogy ezen tartós fogyasztási cikkek használata újabb folyó jellegű kiadásokat eredményez, hiszen például az autóba benzin kell, a mosógép, a számítógép pedig elektromos áramot fogyaszt!
Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a kiadásaink egy részéről nem is mi döntünk közvetlenül. Gondoljunk csak arra, hogy a megszerzett bevételeink egy részét az állam különböző módon elvonja (adók, járulékok, illetékek). Ezek a „kiadások” minden háztartást érintenek, bár nem azonos mértékben.
Természetesen a saját családunk, háztartásunk kiadásainak összesítésekor, tervezésekor az említett kategóriáktól eltérő csoportosítást is alkalmazhatunk, sőt sokszor szükséges is ez, hiszen az egyéni helyzetek eltérhetnek a statisztikusok által használt „átlagtól”. Fontos azonban az, hogy mind a bevételeinket, mind a kiadásainkat rendszeresen nyilvántartsuk!
Mitől függ a háztartás kiadásainak összetétele?
A háztartási kiadásaink tényleges szerkezetét, struktúráját sok tényező alakítja. Az egyik legfontosabb tényező, mely befolyásolja a kiadásaink összetételét az, hogy mekkora bevételre tettünk, illetve tehetünk szert, vagyis az, hogy mekkora jövedelem felett rendelkezhetünk.
Azokat a javakat, melyeknek fogyasztását jövedelmünk növekedése esetén csökkentjük, létszükségleti cikkeknek nevezzük. Normál javak vagy közönséges áruk azok a termékek és szolgáltatások, melyeknek fogyasztása együtt nő a jövedelmünk növekedésével, és vannak olyan termékek, melyekből nagyobb arányban növeljük a fogyasztásunkat, mint ahogy a jövedelmünk növekszik. Ezeket nevezzük luxus javaknak.
Mivel egy időszakban a családok jövedelemszintje nagy különbségeket mutat, így az is eltérő, hogy mely termékek tartoznak egy konkrét háztartás „megítélése” szerint a létszükségleti, a normál, vagy a luxus kategóriába. A rendelkezésre álló jövedelem változása esetén pedig egy-egy konkrét jószág „megítélése” is változhat. Például, ha növekszik a jövedelmünk, akkor várhatóan csökkentjük a szalonna-fogyasztásunkat és növeljük a minőségi hústermékek fogyasztását, hiszen már „megtehetjük”, hogy a jobbat, az egészségesebbet választjuk.
Észre kell vennünk azonban azt, hogy az azonos nagyságú jövedelemmel rendelkező háztartások kiadásai is eltérnek egymástól, hiszen a családok tagjainak társadalmi helyzete, értékrendje, vallása, szokásai, iskolázottsági szintje, életkora, lakóhelye és még sok egyéb tényező is befolyásolja kiadásaik szerkezetét.
Mi a háztartások közötti egyenlőtlenség oka?
Szinte kivétel nélkül azt tapasztaljuk, hogy a jövedelem, a vagyon megoszlása minden országban rendkívül egyenlőtlen. Egyidejűleg megtaláljuk azokat, akik luxus színvonalon és sok esetben rendkívül pazarló módon élnek, és azokat is, akiknek a mindennapi megélhetésért kell küzdeniük. Ez egyszerre jelent társadalmi és gazdasági problémát.
Megszerezhető jövedelmünk nagyságát és ezzel összefüggésben vagyoni helyzetünket a piacgazdaságokban elsősorban az határozza meg, hogy mit és mennyiért tudunk „eladni” az erőforráspiacon. A piac értékítélete alapján azonban nem mindenki jut jövedelemhez, illetve lesznek olyan egyének, családok, háztartások, akik különböző, sokszor az egyéntől független okok miatt csak nagyon kevés jövedelmet kapnak.
A piaci elosztás szükségszerűen különbséget tesz az emberek között, ami egyrészt jó, mert csak a társadalom számára szükséges munkát, befektetést ismeri el, másrészt kedvezőtlen, mert megosztja a társadalmat, feszültségeket gerjeszthet.
Mit lehet tenni az egyenlőtlenségek mérséklése érdekében?
A piaci elosztás igazságtalanságainak ellensúlyozása érdekében a modern állam „belenyúl” a jövedelmek piaci elosztásába, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a háztartásoktól, az egyénektől előre meghatározott módon és szempontok szerint jövedelmet von el (pl. adó formájában), és azt újraosztja a társadalom tagjai között (pl. munkanélküli segély formájában). Mindig fontos kérdés azonban az állami beavatkozás mikéntje és miértje, hiszen a piaci elosztásnak is vannak előnyei, és az állami beavatkozásnak is vannak hátrányai.
Mennyit és hogyan költsünk?
A háztartásokra is igaz, hogy hosszabb távon a kiadásaik nem haladhatják meg bevételeiket, hiszen ebben az esetben eladósodnának. Csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér! A gyakorlatban viszont sajnos azt tapasztaljuk, hogy a családok egy része nem tudja jól beosztani a jövedelmét, azaz túlköltekezik. Ez komoly problémát jelent, nem csak az adott háztartás, hanem az egész közösség számára is.
A korlátokat is figyelembe vevő tudatos fogyasztói magatartásunk jellemzője, hogy vásárlási döntéseink előtt a következő kérdésekre próbálunk választ adni:
- miért, milyen célra (esetleg mennyi időre)
- kitől
- hol
- mennyiért szeretnénk valamit megvenni?
Minél szűkösebbek a forrásaink, annál inkább arra kell törekedni, hogy csak valódi szükségletek kielégítésére vásároljunk.
Fontos még tudni, hogy vásárlásainkkal egyúttal gazdasági szavazatot adunk egy-egy cég termékére, szolgáltatására, tehát egyúttal a gazdasági verseny szereplői is vagyunk.
A tudatosság erősítésére mindenképpen azt javasoljuk, hogy a különböző időszakokra (hónap, év) készítsünk családi költségvetést, ami egyrészt a bevételeink és a kiadásaink folyamatos nyomon követését, tervezését, másrészt azok összevetését, szembeállítását teszi lehetővé!
