Ismét egyszerűsítsünk! Valamennyi üzleti vállalkozást lerajzolhatjuk az alábbi módon egy modell segítségével:
Tehát inputokat használ fel, hogy abból outputok készüljenek. Termel, szolgáltat, közvetít, attól függően, mire vállalkozik.
Könnyebb az outputtal kezdeni, hiszen számtalan terméket, szolgáltatást vásárolunk meg az üzleti vállalkozásoktól: egy vonatjegyet, egy szendvicset a büfében, egy kabátot stb. De használhatjuk a telefonunkat is, hogy egy sms-t küldjünk barátunknak, és járunk fodrászhoz, tisztítóba stb. Az outputot szokták kibocsátásnak is nevezni.
Végtelen hosszan sorolhatjuk, attól függően, hogy milyen vállalkozásról van szó. Liszt, víz, só, tojás, élesztő, pék, ha egy pékséget vizsgálunk. De ha egy autógyárat képzelünk el, például mindjárt hosszabb lesz a lista. Érdekes eredményre jutunk, ha egy nyelvtanárra, vagy egy pszichológusra gondolunk, akik akár magukban is lehetnek vállalkozók, szaktudásukat, felkészültségüket, tapasztalatukat értékesítve.
Az inputok közös elnevezése: a termelés tényezői. Gyűjtőfogalmakat felhasználva érdemes tovább rendszereznünk a sokféle inputot, közös tulajdonságaik, termelésben betöltött szerepük alapján besorolva őket (fogalmukat a legelső fejezetben megismerhetted):
|
A termelés tényezői
(inputjai)
|
Emberi erőforrások pl.: munkaerő
|
|
Tőkejavak pl.: gépek anyagok
|
|
|
Természeti erőforrások pl.: napfény, szél |
|
|
Információ pl.: hírek, adatok a piacról
|
|
|
Vállalkozó, aki a többi tényezőt vállalkozássá szervezi |
Az inputok a termelési tényezők piacával, az outputok a fogyasztási cikkek piacával köti össze a vállalkozást.
