Kézenfekvő a válasz: termeljünk többet. Igen, az emberiség egyre jobb módszereket, előállítási módokat talált ki. Különféle találmányok sokasága tette lehetővé, hogy a hétköznapi ember számára is elérhető legyen számos, korábban csak a kiváltságosokat szolgáló luxus, mint pl. a gyors közlekedés (autó, vonat, repülő, stb.), az olvasás (nyomdatechnika), a korszerű kommunikáció (fax, telefon, rádió, televízió, mobiltelefon, internet, stb.). Az erőforrások korlátaiba ennek ellenére is beleütközünk.
A közvetlen környezetünkben, vagy az országban, a világban látható szűkösségbeli különbségekre még egy megoldás kínálkozik: osszuk el másképpen az erőforrásokat. Az emberiség által „kitalált” és kipróbált elosztási módszerek alapján különböző gazdasági rendszerek alakultak ki.
Gondoljuk végig, ha 30 fős osztályunk egy iskolai versenyen egyetlen tábla csokoládét nyer, akkor milyen elosztási lehetőségeink vannak.
- Kapjon mindenki egyenlően?
- Csak azok kapjanak, akik szeretik a csokit?
- Döntsön az osztályfőnök?
- Sorsoljuk ki?
- Licitáljanak rá azok, akik szeretnék megkapni?
- Rendezzünk háziversenyt?
- Tegyük készpénzzé és vegyünk jobban elosztható dolgot?
- Ajánljuk fel jótékonysági célra?
- Aki kapja marja?
A sok-sok elosztási mód közül, melyet az emberek valaha is alkalmaztak, a piaci (ár alapján történő) elosztás bizonyult a leghatékonyabbnak a szűkösség enyhítésére. Nem garantálja, hogy minden mindenkinek azonnal elérhető legyen, ám lehetővé teszi, hogy az emberek fizetési hajlandósága egyensúlyba kerüljön a termékek iránti vágyukkal. Motivál továbbá olyan termékek, szolgáltatások előállítására, melyekre másoknak szüksége van, hiszen csak akkor kapunk fizetséget tevékenységünkért, ha találunk rá vevőket.
