A pénz funkcióival, használhatóságával kapcsolatban gyakran felmerül az infláció fogalma.
Az infláció eredetileg orvosi műszó, latinul felfúvódást jelent, és mint közgazdasági fogalmat az amerikai polgárháborúban használták először. Akkor ugyanis a termékek papírpénzben mért ára felfutott, „felfúvódott” a termékek nemesfémben megadott árához képest. Bizonytalan gazdasági környezetben a nemesfém tehát értékállóságát bizonyította, míg a papírpénz értékét vesztette. Ez az eredet egyben arra is rávilágít, hogy a „korai” inflációk többnyire háborúkhoz kapcsolódtak, amikor az állam – megnövekedett kiadásai fedezésére – ideiglenesen letért a nemesfém pénz teljes körű használatáról. Mára azonban az infláció mindennapjaink részévé vált, és folyamatosan szembesülünk az árak változásával, többnyire növekedésével.
Az infláció tartós árszínvonal-emelkedést jelent, amely tehát általános áremelkedésre utal, és az egységnyi pénz értéktelenedését is jelzi. A defláció az infláció ellentéteként határozható meg, azaz olyan helyzetként, amelyben az idő múlásával csökken az általános árszínvonal. Az infláció és a defláció csak folyamatként értelmezhető, az egyszeri (pl. áruhiányból adódó) hirtelen áremelkedést nem soroljuk az infláció kategóriájába.
Hogyan mérhetjük az árszínvonal változását?
Amikor azt tapasztaljuk, hogy a kenyér ára 200 Ft-ról 220 Ft-ra nőtt, könnyen megállapíthatjuk, hogy a kenyér ára (220-200)/200 x 100 = 10 %-kal emelkedett. Ha csak a kenyér ára emelkedik, akkor nem beszélünk inflációról. Sok termék áránál kell tapasztalnunk ehhez hasonló változást. Valamennyinél számszerűsíteni kell az előbbivel azonos módon, mekkora áremelkedést történt, majd a változásokat átlagoljuk. Ha részletes családi kasszát vezetünk, akkor pontosan ki tudjuk számítani, hogyan alakultak az általunk fogyasztott termékek árai. Vizsgálhatjuk egyik hónapról a másikra, de egyik évről a másikra is. Lényeges, hogy minden terméket olyan arányban vegyünk figyelembe, amekkora súlya van az összfogyasztásunkban.
Hivatalosan a Központ Statisztikai Hivatal (KSH) közli az árszínvonal alakulását, köztük a minket leginkább érintő Fogyasztói ár-index változását (angol nyelvű megfelelője: CPI azaz Consumer Price Index). A statisztikusok hasonlóan járnak el, mint a családi kiadások esetében. Termékkosarat alakítottak ki és a kosárban található termékek (1100 db) árváltozását mérik, és viszonyítják az induló árakhoz. A termékkosárban azokat a fogyasztási cikkeket és olyan arányban veszik figyelembe, amelyek jól tükrözik Magyarország lakosságának fogyasztását. Tehát az egyes termékek árváltozásából összegzik az egész kosár és így a fogyasztási cikkek árváltozását. A módosult és a kiinduló árak (bázisárak) hányadosa mutatja az árszínvonal változást, az árindexet. A hányadost inflációs rátának is nevezzük.
Az árszínvonal-változás szektoronként, árucikkenként, termék- vagy fogyasztói csoportonként is meghatározható A KSH rendszeresen közli pl. a mezőgazdasági termékek árszínvonal-változását, az ipari termékek árindexét, vagy éppen a nyugdíjasok fogyasztási kosarának árszínvonal-változását. Ez utóbbiban természetesen nagyobb súlya van - az átlagos fogyasztói kosárhoz képest - a kenyérnek és egyéb alapvető élelmiszernek, viszont kisebb a súlya például az informatikai termékeknek vagy a sportszereknek.