Az inflációt kategorizáljuk mértéke alapján is. Megkülönböztetünk alacsony (mérsékelt), magas inflációt, hiperinflációt illetve deflációt.
Alacsony (mérsékelt) infláció esetén az árszínvonal évente csak kis mértékben, néhány százalékkal nő. Az árak változásának mértéke nem jelentős, hirtelen áringadozások nincsenek, a gazdaság stabil működését nem veszélyezteti. Minden gazdasági szereplő elboldogul vele, döntéseiben „számol” az inflációval. (Magyarországon az elmúlt években és jelenleg ilyen az infláció, éves mértéke 3-8 % között ingadozott.)
Magas infláció esetén az árszínvonal-változás éves mértéke két- vagy három számjegyű. Az árak hirtelen változhatnak, a mérsékelt inflációhoz képest jelentős a drágulás. A gazdaság stabilitása csorbát szenved, a háztartások vagyonukat, megtakarításaikat értékálló befektetésekbe helyezik, erőteljesen megnő az ingatlanok és a nemesfémek iránti kereslet. Noha az infláció mértéke magas, a gazdaság még így is lehet működőképes, a termelési lehetőségeiket nem teljesen kihasználó gazdaságok érhetnek el jó eredményeket is. A gazdasági kalkuláció már bizonytalan, egyes ágazatokat különösen érzékenyen érinthet. A vállalkozók beruházási hajlandósága a gazdasági környezet bizonytalansága miatt mérsékelt.
A magas inflációnál is drasztikusabb esemény a hiperinfláció, amely az árszínvonal egyre gyorsuló emelkedésében nyilvánul meg, jellemzően rendkívüli gazdasági helyzet, pl. háború következményeként. A hiperinfláció mértéke szélsőségesen különbözhet, lehet százalékban mérve három-négy számjegyű, de volt már Magyarországon a második világháború után közvetlenül 27 (!) jegyű is. Hiperinfláció esetén a pénzvagyon napok, órák leforgása alatt is semmivé válhat. A gazdaság szereplői úgy védekeznek, hogy a közvetlen árucsere felválthatja a pénzzel való kereskedelmet. Előfordul, hogy más ország valutája veszi át a belföldi forgalomban is a pénz szerepét. Az áremelések heti, majd napi, végül félnapi, óránkénti rendszerességűvé válnak, ahogy az infláció gyorsul. A hiperinflációt radikális reformintézkedésekkel és új pénz bevezetésével tudták megfékezni, ez történt a birodalmi német márkával éppúgy, mint Magyarországon a pengővel 1946-ban. (A forint 1946. augusztus 1-től van forgalomban.)
A pénz vásárlóerejének erősödését (azaz a negatív pénzromlást) deflációnak nevezzük. Az árszínvonal csökkenése azonban nem feltétlenül pozitív gazdasági jelenség: ha a pénz vásárlóereje egyre nő, mindenki inkább a megtakarításait fogja növelni egy nagyobb jövőbeni fogyasztás reményében. Az áruk iránti kereslet visszaesik, melynek következtében az árszínvonal is egyre csökken. A termelők rosszul járnak, termékeiket egyre alacsonyabb áron, egyre kisebb mennyiségben tudják eladni, így csökkenteni kényszerülnek beruházásaikat, sőt a termelést is visszafogják, amely a foglalkoztatottság csökkenéséhez vezet.
Az infláció fogalma összefonódott egy kedvezőtlen gazdasági jelenséggel, a stagnáló gazdasággal. Stagfláción a minimális gazdasági növekedés melletti magas inflációt értjük, amely a gazdaság nem megfelelő működését mutatja.
Mindezek alapján a mai közgazdaságtan az alacsony- és hosszú távon is kiszámítható mértékű inflációt tartja elérendőnek és fenntartandónak. Magyarországtól is ezt várja el az Európai Unió és az EU Központi Bankja az euró bevezetésének egyik feltételeként.
