Ahogy a „Bankrendszer a mai gazdaságban” című lépésben (IV./16.) már foglalkoztunk vele, a gazdaság szereplőinek szüksége van pénzügyi közvetítőkre, melyek legfontosabb feladata a megtakarítók és a forrást igénylők közti kapcsolat kialakítása és folyamatos fenntartása. Ez a háztartásokra, családokra éppúgy igaz, mint a nagyobb tőkeigényű vállalkozásokra.
A pénzügyi közvetítők két csoportra oszthatóak:
-
Banki pénzügyi közvetítők
-
Nem banki pénzügyi közvetítők.
|
A pénzügyi közvetítők csoportosítása |
||
|
Banki pénzügyi közvetítők
|
Nem banki pénzügyi közvetítők
|
|
|
Kereskedelmi bankok
Takarék- és hitelszövetkezetek
Jelzálogbankok
Lakástakarék-pénztárak
|
Intézményi befektetők
|
Egyéb nem banki közvetítők
|
|
- Befektetési alapok
- Biztosítók
- Nyugdíjpénztárak
|
- Pénzügyi vállalkozások („lízingcégek”)
- Befektetési vállalkozások („brókercégek”)
|
|
A pénzügyi közvetítés legkorábbi és több évszázadon át egyeduralkodó formája a banki, illetve mai szóhasználattal élve hitelintézeti tevékenység volt. Az évszázadok folyamán sokat változott, gazdagodott a banki szolgáltatások köre. Az első „modern” bankok a hitelezési funkción túl befektetéseket is végeztek, forrásaik sokkal inkább saját, mint bevont külső források voltak.
A napjainkban tevékenykedő bankok - sok esetben nemzetközi bankcsoportok -, a banki, befektetési és biztosítási szolgáltatások széles körét nyújtják. A bankok tulajdonosai (részvényesei) részéről megnyilvánuló jövedelmezőségi elvárások versenyre, valamint folyamatos technológiai és termékfejlesztésre ösztönzik a piaci szereplőket. Hitelintézetekkel (bankszerűen működő pénzügyi közvetítőkkel)a háztartásokelsősorban megtakarítási döntések meghozatalakor, bankszámla, vagy bankkártya használatakor, valamint hitelfelvétel esetén kerülnek kapcsolatba.
A pénzügyi közvetítés sajátos szereplői az intézményi befektetők. Ezek összegyűjtik a háztartások és részben a vállalkozások megtakarításait, melyeket különböző kollektív befektetési formák keretében kezelnek, és a pénz- és tőkepiacokon fektetnek be. Intézményi befektetőkkel a háztartások leginkább biztosítások, nyugdíjpénztári befizetések révén, illetve befektetési jegyek vásárlásakor kerülnek kapcsolatba. Amikor egy ilyen intézmény ügyfele eseti (pl. befektetési alap esetében) vagy rendszeres (pl. nyugdíjpénztár esetében) befizetéseket teljesít, megtakarításait általában olyan hosszú távú értékpapírokba fektetik, amelyek leginkább biztosítják a nyugdíjpénztár, befektetési alap, vagy biztosító jövőbeni kifizetéseit (és a pénzügyi intézmény bizonyos hasznát).
A befektetési alapok, nyugdíjpénztárak és biztosítók a legnagyobb pénz- és tőkepiaci befektetők közé tartoznak, mert a hosszabb távra rájuk bízott óriási tőkemennyiséget államilag szabályozott, illetve saját maguk által meghatározott módon a pénz- és tőkepiacon fektetik be.
Mivel a bankokkal a korábbi leckékben már részletesen foglalkoztunk, ismerkedjünk most meg közelebbről a nem banki pénzügyi közvetítők tevékenységével is.
