A családi befektetések között viszonylag gyakran szerepelnek a befektetési alapok által kibocsátott befektetési jegyek. A befektetési alapok a háztartások megtakarításainak, illetve a vállalatok átmenetileg a termelésbe be nem vont pénzeszközeinek összegyűjtésére és befektetésére szakosodott pénzügyi közvetítők.
A befektetési alap a befektetők közös tulajdonában lévő vagyontömeg, melyet az alapkezelő (általában bankok vagy biztosítók közreműködésével) hoz létre, és folyamatosan kezel. Az egyes befektetők részesedését ebből a közös vagyontömegből a befektetési jegyek testesítik meg, melyeket az alapkezelő a befektetési jegyek vásárlói számára értékesít. A közös vagyontömegből egy adott napon az egy befektetési jegyre jutó hányadot az egy jegyre jutó nettó eszközérték, vagyis a befektetési jegy árfolyama mutatja meg.
A befektetési alapok legfőbb előnye, hogy a háztartások és vállalkozások – akár egyenként kisösszegű - megtakarításaikat az alapkezelő szakértelmének és tájékozottságának köszönhetően egyszerűbben, alacsonyabb költségek mellett, és a befektetési kockázatokmegosztásával fektethetik be az értékpapír- és ingatlanpiacokon, és ezáltal az egyenként kisösszegű, és szétszórt megtakarítások bekerülnek a gazdaság vérkeringésébe.
A befektetési alap kezelőjének feladatai a következők:
-
értékpapír, azaz befektetési jegyek kibocsátása → tőkegyűjtés,
-
befektetések megszervezése, lebonyolítása → tőkekihelyezés,
-
az alap befektetéseinek folyamatos kezelése → vagyonkezelés.
Az alapkezelő a befektetések (portfolió) összetételét – az alap jellegének megfelelő befektetési arányokat figyelembe véve - minden esetben igyekszik úgy alakítani, hogy a kockázatok kezelése mellett a befektetők a lehető legmagasabb hozamot érjék el.
Amikor magánszemélyként választunk a befektetési alapok közül, azt is eldönthetjük, hogy milyen befektetési időtávban gondolkodunk, illetve hogy egy magasabb hozam reményében mekkora kockázatot vagyunk hajlandóak vállalni. Ezek mérlegelése alapján érdemes az egyes alapok jellegének megfelelő befektetési összetételek közül választani. A lehetőségek a következők:
-
pénzpiaci (bankbetétbe és rövid lejáratú állampapírokba fektető)
-
állampapír (jellemzően hosszú lejáratú államkötvényekbe fektető)
-
ingatlan
-
részvény
-
és ezek kombinációit képviselő alapok befektetési jegyei közül.
A befektetési jegyek árfolyama közvetlenül függ az alap tulajdonában lévő befektetések értékének változásától. Fontos megjegyezni, hogy a hozamok jellemzően együtt járnak a kockázattal, ami a befektetés értékének, a befektetési jegyek árfolyamának ingadozásában mutatkozik meg. Magasabb kockázatokhoz jellemzően magasabb elérhető hozamok párosulnak, ezért a befektetési döntés meghozatalánál mindig a két tényezőt együttesen kell figyelembe vennünk.
A befektetési jegyek visszaválthatósága szempontjából az alapok két kategóriája a nyílt és zárt végű alap. A nyílt végű alap által kibocsátott befektetési jegyek bármikor visszaválthatóak és bármikor újak vásárolhatóak. Zárt végű alapok esetében visszaváltásra csak a futamidő lejártával, az alap megszüntetésével kerülhet sor, ezt megelőzően a tőzsdén keresztüli értékesítésre az aktuális árfolyamon van lehetőség. A befektetési alapok hozamai a bankok betéti kamataihoz hasonlóan nyilvánosak, a gazdasági sajtóban és az Interneten egyaránt hozzáférhetőek.
Nyugdíjpénztárak
A nyugdíjalapok, illetve az ezeket kezelő nyugdíjpénztárak az öngondoskodás fontos formái, hiszen az ebből történő kifizetések az időskori megélhetésed forrásainak kiegészítését jelentik. Az ehhez szükséges pénzt az évek során a jövedelmedből fizetheted be, melynek összegyűjtése, valamint a nyugdíjak kifizetése a nyugdíjbiztosítási rendszer feladata. A nyugdíjpénztár intézménye azt teszi lehetővé, hogy a tagok a jog által védett szervezeti keretek között nyugdíj célú tőkét halmozzanak fel.
A 2010-ben módosított törvény alapján a jelenlegi magyar nyugdíjrendszer a következő 2 fő elemből áll:
1. a kötelező (állami) társadalombiztosítás;
3. és az önkéntes nyugdíjpénztárak (Léteznek még úgynevezett magánnyugdíjpénztárak is, de ezekbe már nem lehet új tagoknak belépniük)
A mai nyugdíjrendszer alapját továbbra is a társadalombiztosítás (TB) képezi, melynek feladata a munkában eltöltött évek alatt megszerzett fizetésed egy részének összegyűjtése. A TB hozzájárulás mértékét törvény írja elő, amit munkaadód von le a keresetedből.
Az önkéntes nyugdíjpénztárba való belépés a te döntéseden múlik, nem kötelező, sőt azt is te határozod meg, hogy havonta mennyit fizetsz be. A befizetést rajtad kívül foglalkoztatód is teljesítheti. Egyszerre több önkéntes pénztárnak is tagja lehetsz. Az összegyűjtött megtakarításaid sorsáról legkorábban 10 éves tagság után dönthetsz, ami akkor is igaz, ha ezt megelőzően kilépsz a pénztárból.
Az önkéntes nyugdíjpénztár kötelessége a befizetések tagonkénti pontos nyilvántartása, valamint biztonságos, de egyúttal jövedelmező befektetése. Jelenleg az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításokat az állam adókedvezménnyel ösztönzi.
Biztosítók
Első pillanatra furcsának tűnhet, hogy az intézményi befektetők csoportjának fontos szereplői a biztosítók, hiszen e szereplők alaptevékenysége bizonyos kockázatok kezelése. A biztosító társaságok által kínált termékek közös jellemzője, hogy egy jövőbeni váratlan, vagy előre kalkulálható, jelentős anyagi következményekkel járó eseményre való felkészülést tesznek lehetővé, kisebb összegek előzetes befizetésén és összegyűjtésén keresztül.
A biztosítás alapgondolatát a közös kockázatviselés jelenti, amely lehetőséget teremt a káresemények anyagi következményeinek megosztására, illetve ellensúlyozására. Ha van biztosításunk, és olyan káresemény következik be, ami benne van a szerződésünkben, akkor a biztosítótársaság a befizetett díjak ellenében részben vagy egészben kárpótlást fizet, segítve ezzel a váratlan helyzetek kezelését.
A biztosítások két fő csoportja:
-
élet- és balesetbiztosítások;
-
vagyonbiztosítások. (pl.: lakás, gépjármű biztosítások)
A biztosítási szerződések keretében befizetett összegekből felhalmozott forrásokat a biztosító társaságok a hazai és nemzetközi pénz- és tőkepiacokon fektetik be, így kerülnek az intézményi befektetők közé. A tőkepiacon eredetileg főleg az életbiztosítók voltak aktívak, mivel az életbiztosítási termékekhez kötődő előtakarékossági periódusban felhalmozott megtakarítások hosszú, akár több évtizedes időtávra jelentenek befektetendő forrást a biztosítók számára.
Az univerzális pénzügyi csoportok kialakulása következtében ma már csak elvétve találni tisztán vagyon- vagy életbiztosítót. Az egyes társaságok között az ügyfelekért folytatott éles verseny összeolvadásokhoz és felvásárlásokhoz vezetett, melynek következményeként a biztosítók kiléptek a pusztán biztosítási és vagyonkezelési tevékenység keretei közül, és a banki, befektetési üzletágakba is beszálltak. A biztosítók tulajdonosai, befektetési és nyugdíjalapok kezelői között ma már gyakran találni kereskedelmi bankokat, úgy Európában, mint a hazai piacon is. Kialakulásukban nagy szerepe van az ügyfelek egy ponton történő kiszolgálásának, azaz ha betettük a lábunkat egy bankfiókba, akkor ott a pénzügyi szolgáltatások egyre szélesebb választékát vehetjük igénybe.
