1946. augusztus 1-jén váltotta le a forint a rekordmértékben elinflálódott pengőt. Az új fizetőeszköz bevezetése a második világháborút követő stabilizáció, az ország újjáépítésének fontos lépése volt, de vajon miért pont a forint nevet kapta az új pénz?
A világháborút követően pusztító hiperinfláció söpört végig a magyar gazdaságon, az akkori fizetőeszköz, a pengő teljesen elértéktelenedett. Ha az embernek tíz pengő volt a zsebében a hajnali órákban, annak vásárlóereje a késő esti időszakra már csak ötöt ért. Ez azt jelenti, hogy nagyjából 15 óránként csökkent a felére a pénz értéke. Ennyi idő alatt az árak megduplázódtak.
Csillagász legyen, aki érti: 1 forint 400 ezer quadrillió simapengő
Ahogy a Magyar Nemzeti Bank gondozásában megjelent tanulmányban olvashatjuk, a forint születésének a körülményei cseppet sem voltak szokványosak. A pengő elértéktelenedéséhez a háború okozta rombolások, a népességcsökkenés, a szovjet katonai megszállás és a jóvátételi kötelezettségek, valamint az azt megelőző sok éves hadigazdálkodás egyaránt hozzájárultak. A magyar gazdaság teljesítőképessége 1945-1946-ban az első világháború utáni alacsony szintre esett vissza. A mezőgazdaság 1945-ös termésmennyiségének átlaga az 1930-as évek harmadát-felét érte csupán el, de az ipari termelés is hasonlóan siralmasan alakult. Ha hozzávesszük, hogy ezzel párhuzamosan a közlekedési infrastruktúra is szinte megbénult - például a magyar vasúti sínhálózat mintegy 40 százaléka használhatatlanná vált -, nem csoda, hogy az infláció sosem látott mértékben gyorsult fel.
A háború okozta károkat összesen nagyjából 22 milliárd pengőre taksálták, s a felméréskor talán senki nem gondolta volna, hogy az akkor felfoghatatlan mértékű összeg hamarosan teljesen értelmét veszti. A forint hivatalos bevezetésekor ugyanis 1 forint 400.000 quadrillió simapengőt, illetve 200 millió adópengőt tett ki.
„Ehhez hasonló számokat ez ideig csak a csillagászatban használtak.” – így kommentálta Varga István közgazdász, gazdaságpolitikus a pengő drasztikus útjának alakulását A magyar valutacsoda című, 1946 októberében megjelent cikkében. A pengő értékének romlása abszolút rekord volt, például az I. világháborút követő német hiperinfláció sem tudta még csak megközelíteni sem, hiszen akkor „csak” egy billió (vagyis egy milliószor egy millió) márka felelt meg az infláció előtti, 1914-ben forgalomban lévő 1 márkának. A negatív magyar csúcs egészen 2008-ig tartott, mikor a zimbabwei hiperinfláció mértéke elérte az ötmilliárd százalékot.
Új fizetőeszköz kell, de mi legyen a neve?
Az MNB tanulmánya részletesen foglalkozik az újonnan bevezetett fizetőeszköz elnevezésével is. Mint írják, kezdetben maga a név kialakítása is ádáz vitákat generált. A pengőt megelőző, szintén inflálódott korona nem jöhetett számításba. Felmerült a tallér elnevezés, mi több, bankjegyminta is készült tallér felirattal, végül azonban a dollárhoz hasonló neve miatt elvetették. Szóba került a máriás név is (a régi magyar pénzek Patrona Hungariae, Magyarország védőszentje, Szűz Mária ábrázolásáról kapta volna a nevét), de a túlságosan vallásos arculat miatt ez a javaslat sem nyerte el a döntéshozók tetszését. Végül az évszázadokon át értékálló, egykori magyar aranypénz nevére, a forintra esett a választás. Magyarországon forintot először I. Károly (Károly Róbert) vezetett be 1325 – ben. Az akkori magyar aranyforint az itáliai “fiorino d’oro” mintájára készült. A váltópénz neve viszont maradt a fillér, akárcsak a pengő és a korábbi korona váltópénzek esetében.
Külön érdekesség, hogy a forint és a pengő cserearányát úgy határozták meg, hogy a pengő beváltása teljességgel fölösleges legyen, így ugyanis elmaradt a költséges pénzcsere folyamata. A forint bevezetésekor a 2, 10 és 20 filléres mellett 1, 2 és 5 forintos érmék kerültek forgalomba. Papírpénzből kezdetben csupán a zöld színű 10, valamint a kék színű 100 forintos létezett, utóbbiak ráadásul nagyon gyorsan elhasználódtak, mivel elkészítésükhöz nem állt rendelkezésre elegendő mennyiségű és minőségű alapanyag.
A forint bevezetésekor az aranyhoz viszonyított értéke 0,07575 gramm volt (1 kilogramm arany 13.210 forintot ért), ez alapján határozták meg az árfolyamát a többi valutához képest is: így a német márkát 0,12 forint, az amerikai dollárt 11,74 forint, az angol fontot 29,35 forint, az osztrák schillinget pedig 0,17 forintos hivatalos árfolyamon jegyezték.
Az új pénz bevezetéséhez hozzájárult a Magyar Nemzeti Bank és tisztségviselőinek előrelátása és áldozatvállalása is: a háború végén az országból kimenekített, a forint fedezetéül szolgáló magyar aranytartalékot 1946-ban kapta vissza Magyarország. A kalandos történelmi eseményeknek állít emléket az Aranyvonat legendája című dokumentumfilm.
Ha szeretne még több izgalmas részletet megismerni a forintról, érdemes ellátogatni a Pénzmúzeum ingyenes nyílt napjára augusztus 1-jén, ahol szórakoztató programok, valamint a Pénzmúzeum Panoráma Terasz finomságai és egyedülálló, csodás kilátása várja az egész családot!
