Idén nyáron is kihirdették a felsőoktatási felvételi ponthatárokat, ezzel végre választ adva a minden évben több mint százezer végzős oldalát furdaló legfontosabb kérdésre: vajon sikerült bejutni a megcélzott intézménybe? Tegyük fel, hogy igen. Bár a sikeres felvételi miatt érzett eufóriában legtöbben szívesen hátradőlnének, a tanévkezdéshez közeledve akarva-akaratlanul fölmerül egy újabb könyörtelen dilemma: miből fogjuk finanszírozni tanulmányainkat és az előttünk álló éveket?
Ha alaposabban megvizsgáljuk a problémát, rögtön kiderül, hogy nem is egy, hanem majdnem tucatnyi dilemmáról beszélünk. Kell fizetnünk tandíjat? Hol fogunk lakni? Kell rendszeresen utazásra költenünk? Milyen egyéb tanulmányi kiadásokra lehet számítani? Marad egyáltalán pénz a rendszeres étkezésre? Sokak fejében élnek kalandos elképzelések az egyetemi évek vadromantikájáról, de ha jobban belegondolunk, könnyű belátni, hogy senki sem szeretne éveken keresztül natúr májkrémes konzerven élni. Hessegessük el az éhező diák fenyegető jövőképét, és mérjük fel előre a várható kiadásokat és bevételeket, magyarán: készítsünk költségvetési tervet!
Ha államilag támogatott helyet sikerült megcsípnünk, az egyik legnagyobb kiadási tételt le is húzhatjuk a listáról, ellenkező esetben azonban valahonnan elő kell teremteni a költségtérítést. Ez még egyébként stabil anyagi helyzetű családok számára is megterhelő lehet, így érdemes komolyan venni a problémát, de semmiképp ne essünk kétségbe, ha elsőre megoldhatatlannak tűnik a helyzet! Ha minden kötél szakad, az államilag támogatott diákhitel konstrukció még mindig jó megoldás, hiszen direkt a felsőoktatási tanulmányok finanszírozására alakították ki, így ennél kedvezőbb kamatozású forrást nehéz lenne találni. Ez azonban nem jelenti, hogy minden problémánk megoldódott. Mielőtt megkönnyebbülten felsóhajtanánk, véssük jól eszünkbe: a diákhitel egy befektetés, ami nagy felelősséggel jár, hiszen az egyetemi évek végére könnyen milliós nagyságrendű tartozást halmozhatunk fel. Célszerű ezt komolyan venni, és nem hitelből habzsolni az életet.
A felsőoktatásba belépve sokan elhagyják a családi házat, és kollégiumba, albérletbe költözve igyekeznek a saját lábukra állni. Ha az intézmény nem a saját városunkban található, ez már önmagában jelentős terhet jelent, tekintve, hogy még a legolcsóbb kollégiumi férőhelyek is 15-20 ezer forintnál kezdődnek, egy saját albérleti szobáért pedig – rezsivel együtt – akár 40-50 ezer forintot is kifizethetünk. Természetesen, aki nem tud otthonról bejárni, az mindenképp rákényszerül a költözésre, de nekik is érdemes jól átgondolni a döntést. Csak egy szempont a sok közül: az albérleti szerződések többségét minimum fél évre kell aláírni, így ha évközben derül ki, hogy nem tudjuk fenntartani a bérleményt, és mégis elköltöznénk, a tulajdonosnak minden joga megvan, hogy megtartsa a szerződés aláírásakor letett kéthavi kauciót.
A nagyobb kiadások mellett azt is gondoljuk át, milyen bevételekre számíthatunk az előttünk álló időszakban! Ha a szülői zsebpénzt nem számítjuk, egy kezdő hallgató alapvetően az egyetemtől igényelhető szociális támogatásra, illetve a második félévtől a tanulmányi ösztöndíjra támaszkodhat. Ezek a legjobb tanulmányi eredmények mellett is legfeljebb kiegészítő bevételek; ma már gyakorlatilag lehetetlen pusztán egyetemi támogatásokból megélni. A legjobb eredményt elérő, ambiciózus hallgatók később megcsíphetnek egyéb ösztöndíjakat is, például a köztársasági ösztöndíjat, a Bursa Hungaricát, települési ösztöndíjakat vagy az Útravaló Ösztöndíjprogramot, de elsőévesként aránylag kevesen jogosultak ezekre a forrásokra. A hiány befoltozására jó lehetőség a diákmunka, hiszen számos szövetkezet közvetít hallgatókat nappali képzés mellett is végezhető munkákra. A viszonylag stabil megélhetést biztosító állások sokszor komoly szabadidő-áldozatot követelnek, de ne feledjük: a „valamit valamiért” filozófia elsajátítása hasznos és fontos útravaló lesz az egyetemi éveket követő időszakra is.
A felsőoktatásra való felkészülés első lépéseként érdemes tehát leülni és átgondolni a most épp csak felvázolt anyagi kérdéseket. A weblapunkon elérhető ingyenes pénzügyi tervező komoly segítséget nyújthat a költségvetési terv elkészítésében és nyomon követésében, ezért célszerű megismerkedni vele. A diákélethez kapcsolódó kiadások és bevételek várható nagyságát pedig legkönnyebben a Diákhitel Központ honlapján található Pénzügyi tájolóval lehet megbecsülni. A tájékozódás és előrelátás ebben az időszakban mindennél fontosabb, hiszen aki tudja, mire számíthat, annál nem megy kárba a tanulópénz.
