Természetesnek tartjuk, hogy számtalan vállalat vesz körül minket. Amikor kenyeret, CD-t, ruhát vásárolunk, egy vállalkozás boltjába lépünk be, és fizetünk az áruért.
Amikor elromlik a számítógép, vagy meg kell szerelni a bojlert, vállalkozót hívunk és megcsináltatjuk. Elfogadjuk, hogy léteznek, segítségükkel oldjuk meg számtalan szükségletünk kielégítését, és nem sokat gondolkodunk azon, hogy mi a közös bennük, mi a lényegük.
A vállalkozás kifejezést számtalan egyéb helyzetben is használjuk. Elvállaljuk egy iskolai rendezvény megszervezését, egy nehéz feladat elvégzését, megoldását. Vagy a családban részt vállalunk a közös munkákból, amiért jellemzően nem kapunk pénzt. Ezért szeretik hozzátenni a szakemberek az „üzleti” jelzőt, mert abból már egyértelműen kiderül, hogy az üzleti vállalkozás olyan tevékenység, amely piacon jelenik meg, szükséglet kielégítésre alkalmas javakat – terméket, szolgáltatást – állít elő és ezek értékesítésével nyereségszerzésre törekszik. De vajon sikerül-e? Erre nincs garancia, tehát rögtön hozzátehetjük, hogy aki a piacra, nyereségre szervezi vállalkozását, kockázatot is vállal.
Az üzleti vállalkozásra tehát:
-
-
-
a vásárlói igények (szükségletek) kielégítése,
-
nyereség (profit) érdekeltség és
-
kockázatvállalás jellemző.
-
-
Amikor a hétköznapi életben a vállalat kifejezést használjuk, akkor gyakran a vállalkozást értjük alatta, holott maga a kifejezés a vállalkozás szervezeti keretét (irányítás módja, üzem, telephely fizikai megjelenése stb.) jelenti. Az egyes országokban, így Magyarországon is törvények határozzák meg, hogy milyen vállalkozási formákat lehet választani. Az egyes vállalkozások saját érdekük és tevékenységük alapján választanak vállalkozási formát.
