A mai adórendszer 1988 óta piaci alapon működik, sok változáson átesett és az uniós normákhoz igazodik. Az államháztartásról szóló törvény szerint a Magyar Köztársaság területén működő, jövedelmet, bevételt, vagyont szerző jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek, illetve az itt élő jövedelemmel, bevétellel, vagy vagyonnal rendelkező természetes személyek kötelezhetők arra, hogy befizetéseikkel hozzájáruljanak az államháztartás szervezeteinek és az egyes rendszereinek (pl. egészségügyi, nyugdíj, stb.) fenntartásához, működtetéséhez. Ezt nevezzük általánosan adófizetési kötelezettségnek.
Tehát Magyarországon is kötelesség az adózás, ha azt valaki elkerüli, vagy megpróbálja elkerülni, akkor esetenként komoly szankciókkal is számolhat. De sajnos ennek ellenére nálunk még sokan gondolják úgy, hogy az adózás feltétlenül valamiféle elkerülendő, „rossz dolog”. Ezzel a hozzáállással azonban azokat a szereplőket (embereket, cégeket, stb.) sújtják, akik betartják a szabályokat, hiszen így a rendesen adózóknak kell biztosítaniuk azokat az állami forrásokat is, melyekből a nem adózók közösségi fogyasztását finanszírozzák.
Hasonló ez a helyzet ahhoz, amikor valaki bliccel a buszon, hiszen akkor az ő utazási költségeit a tényleges jegyvásárlókkal kell megfizettetnie a közlekedési vállalatnak. Mert ki más is fizethetne a „lógós” helyett?
A jelenlegi adórendszerünk - a közelmúltban bevezetett egyszerűsítések ellenére is - nemzetközi viszonylatban túlságosan bonyolultnak számít.
Mit jelent ez? Egyrészt azt, hogy sokféle adónem létezik párhuzamosan, másrészt pedig azt, hogy az egyes adófajták esetében nagyon sokféle szempontot (kedvezményt, mentességet stb.) kell figyelembe venni az adó összegének tényleges megállapításakor. Ráadásul a szabályok évente rendre változnak, módosulnak.
Miért baj ez? Mert
-
költséges;
-
nehéz alkalmazkodni a gyakori változásokhoz;
-
nehéz a bevallásokat elkészíteni;
-
sokan próbálnak kibújni a befizetési kötelezettség alól (erősíti a fekete gazdaságot).
