Az elmúlt két évtizedben a háztartások világszerte egyre kevesebbet takarítanak meg. Magyarországon különösen rossz a helyzet: a lakosság többsége ugyanannyit költ, mint amennyit megkeres, csak kevesen tudnak megtakarítani. A 2008-as gazdasági világválság azonban fordulatot hozott, azóta ismét nőnek a megtakarítások. Ez jó jel, hiszen a megtakarítások nemcsak biztonságot nyújtanak az ínséges időkben, hanem az aktuális jólét érzetét is növelik. Akik megtakarítanak, jobban érzik magukat a bőrükben, függetlenül attól, hogy mekkora bevételeik vannak, milyen idősek, vagy éppen milyen nemzetiségűek. Sőt, akik idejekorán elkezdenek a nyugdíjukra gyűjteni, később jobb egészségi állapotnak örvendenek, és boldogabbak, mint akik nem tettek félre erre a célra.Nem elhanyagolható tehát a kérdés, hogy mi serkent minket megtakarításra, hosszú távú pénzügyi gondolkodásra. A megtakarítás nyilvánvalóan pozitív viselkedés, de e tekintetben sajnos nem minden fiatal kap megfelelő mintákat, nevelési hátteret. Az azonnali kielégülés vágya, a családi minta, esetleg a szülők rossz szokásainak átvétele számos fiatalt visz tévútra.
Egy egyetemistákon végzett vizsgálat szerint, egy fiatal minél inkább önfegyelmet tud gyakorolni, annál valószínűbb, hogy megtakarít, és hosszú távra tervez. Ami ennél is sokkal érdekesebb, hogy azok a fiatalok, akik megtakarítanak, és előre terveznek, nagyobbnak érzékelik általános és pénzügyi jólétüket – azaz boldogabbak. Fontos hangsúlyozni, hogy nem az számít, hogy az egyén mennyit takarít meg, hanem a tény, hogy takarékoskodik. Az előre gondolkodás önmagában elégedettséget okoz. Az is bizonyított, hogy akik rövid távú megtakarítási terveiket meg tudják valósítani, hosszabb időtávokban kezdenek el gondolkodni.
