Interjú Dr. Németh Erzsébet szociálpszichológussal
„A Kádár-rendszerbeli szocializáció nem készített fel bennünket a piacgazdaság kihívásaira, de arra igen, hogy a kevés pénzt be kell osztani. Az óriási árukínálattal, reklámdömpinggel a fiatalok mintha nehezebben birkóznának meg” - Dr. Németh Erzsébet szociálpszichológussal készült interjúnk második része.
- Miképpen látja, célszerű lenne kötelezővé tenni a pénzügyi-gazdasági ismeretek oktatását?
- Azt gondolom, igen, de abban nem vagyok biztos, hogy ezt külön tantárgy formájában kell-e megtenni. Hiszen annyi tantárgyuk van már a gyerekeknek! A matematikában például azonban – mondjuk a kamatos kamat számítás formájában – érdemes volna belevenni. Meg lehetne követelni, hogy ezeket a gazdasági elemeket az egyes tantárgyak keretében igenis megtanítsák. Nagyon fontos az is, hogy ennek eredményeit mérni is kell! Hiszen rengeteg ismeret van a tananyagban, de sok mindent mégsem tudnak a gyerekek.
- Kevesebbet tanítsanak, de azt hatékonyabban.
- Így van, gyakorlatiasan, példákkal, alkalmazhatóan, számon kérhetően. Van feladata a többi tantárgyat oktatóknak is.
- A felmérésből kiderül az is, hogy a fogyasztói társadalom impulzusainak nehezen állunk ellen. E tekintetben volna még dolga az államnak?
- Fontos előrelépések történtek, a reklámokban már nem nagyon lehet hazudni. De meg kell tanítani a gyerekeknek – és ez nem elsősorban állami feladat –, hogy nem veszünk meg felesleges dolgokat, hogy tervezünk, költségvetést készítünk. Ezt a mindennapi életben kellene megmutatni, ez a szocializáció feladata: a családé, az iskoláé.
- Szeretnék mindent megadni a gyerekemnek – a pénzügyi személyiségteszt kitöltése során ezzel az állítással értettek talán egyet legtöbben. Sokszor ez a magatartás ugyanakkor krízishelyzetben, például a válást követően erősödik fel: a gondokat anyagiakkal igyekszenek kompenzálni a szülők.
- Valóban, ez egy nagyon fontos felvetés, hiszen ez a hozzáállás sem pénzügyi, sem nevelési szempontból nem jó. Kamaszkorban és később ennek komoly következményei lehetnek.
- A szocializáció mellett mitől függ még, hogy ki mennyire adósodik el?
- Egy friss, még nem publikált kutatásunkban éppen arra voltunk kíváncsiak, hogy mivel függ össze, ha valaki azt állítja magáról, hogy „nyomasztóan sok az adósságom”. Kiderült, hogy ez általában arra jellemző, akinek nincs megtakarítása. A másik, meglepőbb ismérv ugyanakkor az volt, hogy ugyanez a kör nagyszámban értett egyet azzal a megállapítással, hogy „szeretem kipróbálni a szerencsémet”.
- Ez magas szintű kockázatvállalásra utalhat.
- Igen, illetve még inkább egy úgynevezett külső kontrollos (azaz életeseményeit külső tényezőkkel magyarázó) személyiségre, ezért úgy gondolom, hogy a bankoknak érdemes is lenne néhány személyiségjellemzőre rákérdezni – ilyen például a szerencsejátékhoz kapcsolódó attitűd.
- Hogyan látja kutatói szemmel a közeljövőt? A modern informatikai lehetőségek emelhetik pénzügyi kultúránk színvonalát?
- Azt lehet látni, hogy ha egy újdonság elterjed, akkor az azt nem használók hátrányos helyzetbe kerülnek. Ha – mondjuk – valaki nem tanulja meg, hogy miképpen intézze otthonról az átutalásait, hanem a postán áll sorba, az nem idő hatékony – márpedig utóbbi jellemző is a pénzügyi kultúra fokát mutatja. Ugyanakkor látni kell, hogy ezek az újítások veszélyeket is hordoznak magukban. Kutatások bizonyították például, hogy amikor az emberek bankkártyát használnak, akkor kevésbé megfontoltan vásárolnak, és hajlamosabbak a túlköltekezésre, mint amikor készpénzzel fizetnek. Nagyon fontos megtanulni a bankkártya használatát, csak emellett nyomon kell tudni követni a kifizetett összegeket.
- Lát azért jeleket a fejlődésre? Létezik arról kutatás, hogy miképpen alakult a pénzügyi tudatosság szintje az elmúlt évtizedekben?
- Igen, és ez azt mutatja, hogy a mai magyar nyugdíjasok pénzügyi tudása nem magas szintű, kevés pénzből gazdálkodnak – ugyanakkor azt jól be tudják osztani. Jellemző rájuk a pénzügyi tervezés is! A Kádár-rendszerbeli szocializáció nem készített fel bennünket a piacgazdaság kihívásaira, de arra igen, hogy a kevés pénzt be kell osztani. Az óriási árukínálattal, reklámdömpinggel a fiatalok mintha nehezebben birkóznának meg. Mi a kutatásban azt tapasztaltuk, hogy az anyagi boldogulás érdekében tett extra erőfeszítések nem mutattak magas értéket, azaz kevesekre volt igazán jellemző, hogy pluszmunkát vállalnak, hogy éppen uzsonnát csomagolnak a büfébeli vásárlás helyett. A fiatal generációnak meg kellene tanulnia, hogy a pénz elsősorban a munkánk eredménye. Ha megdolgozunk a pénzért, akkor jobban is tudjuk beosztani – már csak ezért is kellene gyermekeinktől teljesítményt követelni: érezzék, hogy a döntéseiknek van következménye.
