Általánosan elfogadott vélekedés, hogy a részvény kockázatos befektetés, hiszen itt kiszámíthatatlan árfolyam alakulással és bizonytalan osztalékfizetéssel szembesülünk. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a részvénypiac működésében nem lehet rendszert, szabályszerűséget felfedezni, aminek ismeretével ez a bizonytalanság csökkenthető. Igaz ez annak ellenére is, hogy ez a rendszer nem kőbe vésett törvényszerűség, hanem sokkal inkább a piac több évtizedes/évszázados történelmének tapasztalata.
A részvényárak ingadozása közismert, az azonban kevésbé nyilvánvaló, hogy a nagy ingadozások közepette hosszú távon a részvényárak emelkedő tendenciát mutatnak. Fontos kiemelni, hogy ez hosszabb távon igaz, amit az magyaráz, hogy a tőzsdei vállalatok érdekeltek nyereségük folyamatos növelésében , ezen keresztül pedig emelkedik magának a cégnek az értéke is. Márpedig, ha a cég értéke emelkedik, akkor szükségszerűen emelkedik a részvény ára is. Ez az összefüggés ugyanakkor csak a részvénypiac egészére és általánosságban igaz, nem pedig minden egyes részvényre, hiszen mindenki hallott már csődbe ment társaságokról is. Ahhoz, hogy mindezt lefordítsuk egyszerű befektetési döntésekre, fontos, hogy megkülönböztessük a részvénybefektetés két alapvető típusát.
Spekuláció
Amikor részvénybefektetésekről beszélünk, általában az a kép él bennünk, hogy valaki folyamatosan adja-veszi a részvényeket, rövid idő alatt több ügyletet is köt, és akár egy-két óra alatt megszabadul a korábban megvett részvényektől. Ez a típusú részvénykereskedelem valójában nem a klasszikus értelemben vett befektetés, sokkal inkább spekuláció. Spekuláció arra, hogy olcsón megvegyünk valamit, amit aztán drágábban eladunk. A mai magyar köztudatban ezt jelenti a részvénybefektetés.
Erre a tevékenységre valóban maximálisan igaz, hogy kockázatos tevékenység, ugyanis a részvényárak ingadozása rövidtávon kiszámíthatatlan. Ez természetesen azt is jelenti, hogy rövidtávon, szerencsésen időzített döntésekkel nagyon magas hozamokat lehet elérni (akár megtöbbszörözhető a befektetett pénz), de ugyanilyen gyorsan el is olvadhat a teljes befektetett tőke. Ez a tevékenység gyakorlatilag a „tőzsdézés”, ahogyan ez a köznyelvben meghonosodott.
Hosszú távú részvénybefektetés
A spekulációval ellentétben a hosszú távon befektető zsebét nem égeti a megvett részvény, nem akarja azonnal eladni, ha egy kis áremelkedést tapasztal a piacon. A hosszú távon gondolkodó befektető számára kevés jelentőséggel bír a részvényárak napi ingadozása, ő arra épít, hogy több éves, akár évtizedes távlatban a részvényárak stabilan emelkednek, azaz teljesül az előzőekben már felvázolt piaci tapasztalat.
Mindezt számtalan kutatás, statisztika alátámasztja. A jelentős múlttal rendelkező amerikai piacokon például a XX. században megfigyelték, hogy a számtalan nagy tőzsdei krach és válság ellenére a részvénypiaci befektetések éves átlagos hozama több mint 12 százalék volt, ami azt jelenti, hogy a száz év alatt a befektetett egy dollárból több mint 83 ezer dollár lett volna a század végére, míg ugyanez az állam által kibocsátott kincstárjegyek esetében csak 35 dollárt eredményezett volna. De hasonló volt tapasztalható a magyar részvénypiacon is, ahol a tőzsdei részvénybefektetéseken az elmúlt bő másfél évtizedben több mint húszszorosára emelkedhetett a befektetett tőke értéke annak ellenére is, hogy az eltelt években nem volt hiány kisebb-nagyobb válságokból.
