A fenti befektetést vizsgálva azt látjuk, hogy a „C” befektetés jelenértéke a legnagyobb. Vagyis éppen azt kaptuk, amit az előbb intuitív módon már megfogalmaztunk. Azaz, ha mindháromnak 400 az ára (ennyit kell befektetnünk), akkor a „C” éri meg legjobban, hiszen ezzel tudunk a legnagyobb többletértékre szert tenni. Tehát a 400 egységnyi kezdeti ráfordítás felett elérhető többletérték példánkban
-
„A” befektetés esetén: 81,5928
-
„B” befektetés esetén: 97,3704
-
„C” befektetés esetében: 113,148
A többletértéket a jelenérték és bekerülési ár különbségeként állapítjuk meg. Az így kiszámolt érték a befektetés nettó jelenértéke, amely a jövőbeli Cash Flow jelenértékének és a jelenbeli ráfordításnak a különbsége. (Angol megfelelője: Net Present Value, rövidítése NPV.)
A befektetési döntést úgy hozhatjuk meg, hogy ha az általunk meghatározott (kiszámolt) jelenérték nagyobb, mint amennyiért az adott befektetést a piacon megvásárolhatjuk, azaz a nettó jelenérték pozitív, akkor ez azt jelenti, hogy nekünk megéri megvenni. Ha viszont a nettó jelenérték negatív, akkor már úgy értékeljük, hogy nem éri meg, hiszen számunkra az általában elérhető, elvárt hozamnál alacsonyabb hozamot ígér.
A definícióból következően a nettó jelenérték azt fejezi ki, hogy a befektetés mennyivel ér többet, mint amennyibe kerül. A megtérülés elemzésekor természetesen azt fogjuk jónak minősíteni, ha az adott befektetés többet ér, mint amennyibe kerül. Két befektetés összehasonlításában pedig azt mondhatjuk, hogy az a jobb befektetés, amelyiknek nagyobb a nettó jelenértéke adott hozamelvárás esetében. (Feltéve, hogy azonos kockázatok mellett vizsgáltuk a befektetéseket.)
További kérdések
A megismert alapösszefüggések alapján már a következő kérdéseket is vizsgálhatjuk:
-
Mennyiért éri meg megvenni az adott befektetést, ha ismerjük az elkövetkező években várható hozamokat? (Az ismert jövőbeni hozamok mellett meg kell mondanunk, hogy mekkora a hozamelvárásunk %-ban kifejezve, azaz mekkora a képletben alkalmazandó kamatláb.)
-
Mekkora a befektetéssel elérhető kamatláb a piaci kamatlábhoz (vagy egy másik befektetés kamatlábához) viszonyítva? Ezt az átlagos hozamot a szakirodalom a befektetés belső megtérülési rátájának (angol nevén: Internal Rate of Return, IRR) nevezi.
A befektetés belső megtérülési rátája alapján is válaszolhatunk arra a kérdésre, hogy megéri e nekünk az adott befektetés. Ha ugyanis ez az érték nagyobb, mint az általunk elvárt hozam (r), akkor megéri a befektetés, ha pedig kisebb, akkor nem. A megtérülés szempontjából tehát lényeges, hogy csak azt a befektetést tekinthetjük jónak, amelynek a belső megtérülési rátája nagyobb, mint a befektető hozamelvárása.
(Vegyük észre, hogy ugyanezt a megállapítást tettük, amikor azt vizsgáltuk, milyen megtérülési követelményt kell teljesíteni, ha a vállalatok beruházásaikat külső forrásból valósítják meg. Ott azt az elvárást fogalmaztuk meg, hogy a beruházás jövedelmezőségének meg kell haladnia a külső forrással kapcsolatos kamatterheket. De ugyanilyen fontos, hogy a saját forrásból megvalósítandó beruházás is teljesítse ezt a követelményt, hiszen a saját pénzünkkel sem bánhatunk puhább kézzel. Ne feledjük, az alternatívák közül mindig a legjobb felhasználási mód kiválasztása jelent racionális döntést.)
