Közép- és Kelet-Európa legnagyobb középiskolásoknak szóló üzleti versenyén első alkalommal sikerült magyar csapatnak diadalmaskodnia. A Pénziránytű Alapítvány diáknagyköveteiből álló csapat tagjaival, a budapesti Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnázium idén érettségizett diákjaival, Nagy Bencével, Hidasi Ákossal, Takács Benedekkel, valamint felkészítő tanárukkal, Figura Magdolnával beszélgettünk az Európai Vállalkozásfejlesztési Alapítvány szervezésében megvalósult High School Business Challenge varsói döntőjéről, a győzelemhez vezető útról, valamint a pénzügyi tudatosság fejlesztésének jelentőségéről.
- A lengyelországi eredmény önmagáért beszél, gratulálunk, de mielőtt rátérnénk magára a versenyre, meséljetek arról, hogy egyáltalán hogyan kerültetek kapcsolatba az üzleti élettel?
- Nagy Bence: Az üzleti élettel ötödikes korunkban kerültünk először kapcsolatba iskolánkban, a Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnáziumban, amikor mentortanárunk, Magdi néni pénzügyekkel kapcsolatos szakkörére jelentkeztünk. Az első igazi sikert három évvel később egy versenyszereplés kapcsán értük el. A Pénziránytű Alapítvány általános iskolásoknak kiírt versenyén, a Pénzügyi Csúcson sikerült az első helyet megszereznünk. Ez az eredmény óriási motivációt adott nekünk, az elkövetkező években minden gazdasági, pénzügyi megmérettetésen elindultunk, amit csak találtunk. Az elmúlt évek során több mint 30 versenyen vettünk részt, és csapatunk tagjai az utóbbi 6 évben minden évben legalább egy országos versenyt megnyertek.
- Ha ki kellene emelni valakit, aki plusz motivációt jelentett számotokra, hogy jobban megismerjétek ezt a területet, ki lenne az?
- Hidasi Ákos: Erre a kérdésre elsősorban a mentortanárunk jut eszünkbe, Figura Magdolna tanárnő. Már ötödik osztályos korunk óta ismerjük, azóta támogat minket a pénzügyi területen való előrejutásban. Az ő biztatására indultunk először pénzügyi versenyen, és az elmúlt nyolc évben nagyon sokat tanultunk tőle. Az ő mentorálásával alapítottuk meg 12 évesen az első diákvállalkozásunkat, és vele együtt indítottuk el 17 évesen első valódi vállalkozásunkat, a TROSC Media Kft.-t is, ami elsősorban social media menedzsmenttel foglalkozik.
- Térjünk rá a High School Business Challenge nemzetközi versenyre, amit néhány napja megnyertetek. Meséljetek róla néhány szóban! Mi a menetrend, mennyire különbözik egy ilyen verseny az általános képtől: a diák számot ad tudásáról akár egy tesztsor, akár egy szóbeli felelet formájában?
- Takács Benedek: Nagyon más a kettő, ezek a versenyek nagyban eltérnek a hagyományos iskolai dolgozatoktól és sok versenytől is. A High School Business Challenge egy négyfordulós nemzetközi verseny, melyet már 9. alkalommal rendezett meg az Európai Vállalkozásfejlesztési Alapítvány. Az első fordulók még itthon zajlottak, de már a magyar döntő is angol nyelven. Varsóban, a nemzetközi döntőben nagyon szűk időkeretbe szorítottak minket, a verseny négy napja alatt minden nap új kihívást, új üzleti feladatot kaptunk, és ebben kellett a legjobban, tudásunkhoz mérten, a csapat minden tagjának erősségeire támaszkodva teljesíteni. A kreativitásunkat, és képzelőerőnket is kamatoztathattuk, nem csak a lexikális tudásunkat. Végül, de nem utolsósorban egy ilyen verseny nagyon jól fejleszti a képességeinket is, például a csapatmunkát és problémamegoldást.
- Mi volt a ti erősségetek? Vannak olyan részterületek, ahol az általános tudás mellett további egyéni képességek jelentettek plusz előnyt számotokra?
- Hidasi Ákos: Két nagy erősségünkre támaszkodtunk a varsói megmérettetésen. Hosszú évek óta versenyzünk ebben a felállásban, az első nagy előnyünk a csapatösszhang volt. Félszavakból is értjük, hogy a másik mire gondol, és teljesen megbízunk egymás munkájában. A másik nagy előnyünk pedig a versenytapasztalatunk volt. Így a döntő prezentáció elkészítésekor már ösztönösen egy kialakult folyamat szerint dolgoztunk. A csapatmunka segített akkor is, mikor mindössze néhány óra alatt kellett üzletági elemzést készítenünk párhuzamosan több piaci területről is.
- Volt alkalmatok megtapasztalni a többi országból érkező csapat felkészültségét, talán arra is volt alkalom, hogy a versenyen kívül megosszátok egymással a tapasztalataitokat. Hogyan látjátok a magyarországi pénzügyi tudatosság oktatásának helyzetét a többi országhoz képest?
- Nagy Bence: Az idei volt a verseny 9. évada, eddig azonban egyetlen magyar csapatnak sem sikerült az első helyen végeznie. Alapvetően már annak örültünk volna, ha dobogós helyezést tudunk elérni a versenyen. Beszélgettünk a többi csapat tagjaival és az hamar egyértelművé vált, hogy a többi visegrádi országban is nagy hangsúlyt fektetnek a pénzügyek és a gazdasági tananyagok közoktatásba való integrálására. Volt olyan csapat is, amelyik kifejezetten gazdasági irányultságú iskolából érkezett, azonban volt olyan is, aki hozzánk hasonlóan gimnáziumból – de ők iskolai keretek között is tanulnak közgazdaságtant. Persze az, hogy valami kötelező tananyag egyáltalán nem jelenti azt, hogy az összes diák szívesen tanulja. Nagyon sok múlik a lelkes, motiváló pedagóguson. Éppen ezért gondolom, hogy mi nagyon hálásak lehetünk mentortanárunknak, Figura Magdolnának.
- Hogyan lehet a gyerekeket egy nemzetközi verseny döntőjéig, sőt a győzelemig eljuttatni? Mi a titka annak, hogy a fiatalok sikert sikerre halmoznak most már évek óta?
- Figura Magdolna: A sikernek több összetevője van. Alapvető fontosságú, hogy legyen érdeklődés és elkötelezettség a diákok és a felkészítő részéről is. Másodsorban sok-sok idő, amit a közös munkára, felkészülésre, illetve a kitűzött cél elérése érdekében az egyéni tanulásra fordítanak. Erre nekünk volt nyolc évünk a csapattal. Az sem baj, ha a csapat tagjai jó képességekkel rendelkeznek, összetartók, ismerik egymás erősségeit és esetleges gyengeségeit, és ezeket az egyes kihívások teljesítése során a munkamegosztásnál figyelembe is veszik, emellett kölcsönösen tisztelik és elismerik a társuk munkáját. A mentor szerepe, hogy a diákok érdeklődését felkeltse a téma iránt, a tehetséget felismerje, csapatot szervezzen, képessége szerint a csapatot támogassa, pozitív légkört teremtsen és folyamatosan motiváló kihívásokat biztosítson számukra. Az idő előrehaladtával - jó esetben - a mentor szerepe az ismeretmegosztás helyett egyre inkább a támogató tevékenység, az ösztönzés, problémafelvetés, menedzselés irányába tolódik. Mindehhez persze nem elég a diák és a mentor, kell egy támogató szülői háttér, iskolai és tágabb környezet is, mely megfelelően toleráns a versenyfelkészüléssel és versenyeken való részvétellel járó problémák kapcsán (pl. hiányzás, hétvégi elfoglaltságok). És persze köszönettel tartozunk a versenyeket meghirdető szervezeteknek, hogy mindig találtunk egyre magabiztosabb tudást, innovációs és prezentációs készséget igénylő kihívásokat.