„Egyszerűen nem költöm el minden pénzem, és ami megmaradt, azt félreteszem” – mondanák legtöbben, ha a sikeres megtakarítás technikája felől érdeklődnénk. Gyűjtögetni sokféleképp lehet, és bizonyos keretek közt az se baj, ha szokásainkhoz illeszkedő, egyedi módszert alakítunk ki, de saját érdekünkben azt azért lássuk be: pénzügyekkel kapcsolatban nem érdemes kísérletezni. Nézzük, milyen alapelveket célszerű követnünk, ha eredményesen szeretnénk megtakarítani.
Ha eldöntöttük, hogy rendszeresen félre fogjuk tenni a bevételünk egy részét, már jó úton járunk, hiszen mindig az első lépés a legnehezebb. Rögtön ez után azonban fel is tehetjük a kérdést: pontosan mekkora részről beszélünk? Az „amennyit épp nélkülözni tudok” vagy az „amennyi a hónap végén megmarad” gyanúsan egyszerű válaszok. Túl sok bennük az ismeretlen. A megtakarítást nem érdemes a véletlenre bízni, mert épp ez az a tényező, ami bármikor képes letéríteni minket a célunkhoz vezető útról. A legjobb, ha előre eldöntjük, hogy a fizetés megérkezésekor, rögtön elkülönítjük a bevételünk egy részét – és utána nem nyúlunk hozzá többet. Hogy pontosan mekkora legyen az összeg, azt mindenkinek a saját pénztárcája dönti el, de célszerű nagyjából a havi fizetés 10 százaléka körül meghatározni. Ha igazán eredményesek akarunk lenni, akkor ezt az összeget „ha esik, ha fúj”, mindig tegyük félre, és csak a maradékból költsünk.
Miért kell ennyire biztosra mennünk? Aki már vesztett csatát valamilyen hosszú távú, lemondásokkal járó elhatározásával kapcsolatban, az pontosan tudja: az ilyen tervekre nézve mindig maga a kitervelő jelenti a legnagyobb kockázatot. Nem érdemes arra hagyatkozni, hogy minden élethelyzetben, akár átmeneti nehézségek idején is lesz elég lelkierőnk, hogy a szükséges pillanatban helyesen döntsünk. Hozzunk inkább egyetlen döntést, és intézzük úgy, hogy a későbbiekben a lehető legnehezebb legyen letérnünk a kijelölt útról.
Az említett kockázatok szempontjából az sem mellékes kérdés, hogy hol helyezzük el a félretett pénzt. Ha a megtakarításunkat malacperselybe, a párna alá vagy konyhai edények mögé rejtjük, az legfeljebb egy árnyalattal jobb annál, mintha a pénztárcánkban hagytuk volna. Ki kell, hogy mondjuk: a nagyszülőktől ellesett trükkök fölött végleg eljárt az idő. Érdemes ebbe beletörődni, és inkább megbízást adni a bankunknak, hogy a meghatározott összeget minden hónapban különítse el egy megtakarítási számlán. A pénz így biztonságos helyen lesz, ráadásul kamatozik is, és mivel az egész folyamat automatikus, attól sem kell tartanunk, hogy egy gyengébb pillanatban az utolsó fillérig elköltjük, amit félre tehettünk volna.
