Az iskolakezdést a diákok többsége némi melankóliával fogadja, hiszen az esemény jelképesen is lezárja a nyarat, az önfeledt szabadság időszakát. Bár minden évfolyamban vannak kivételek, a legtöbb boldog évkezdő szinte biztosan az egyetemi beiratkozók közül kerül ki. Számukra a szeptember épp az önállósodást és a szabadságot jelenti, így nem csoda, ha boldogan vetik bele magukat a felsőoktatásba. Az első nagy fejes azonban akár koppanáshoz is vezethet, különösen a pénzügyek terén, ezért nem árt felkészülni.
Az egyetemi évek kezdete sokak számára egybeesik az önálló gazdálkodás felé tett első komoly lépéssel. Ha egy fiatalnak volt is korábban valamekkora megtakarítása, szinte biztos, hogy azt a szülőkkel közösen felügyelték, és nem kellett belőle hétköznapi önellátásra költeni. A felsőoktatásba belépve ez szinte azonnal megváltozik, hiszen sokan elköltöznek a szülői házból, és igyekeznek segítség nélkül boldogulni. Az életforma-változással együtt jár, hogy az újdonsült hallgatók kezében – életükben először – nagyobb összegek is megfordulnak: tandíjat, lakbért, rezsit kell fizetniük, s ehhez meg kell tanulniuk beosztani az ösztöndíjakból, támogatásokból, diákmunkabérből, esetleg diákhitelből származó bevételeiket. Minden kezdet nehéz, de azok, akik eddig legfeljebb a zsebpénzükből gazdálkodtak, ekkor igazán komoly kihívásnak néznek elébe.
Bár a gólyatáborokban erről jellemzően nem esik szó, a felsőoktatásban töltött évek „átvészelésének” egyik legfontosabb eszköze a költségvetés. A több forrásból származó bevételeket és a számtalan különböző kiadást, ezek egyenlegét, illetve a hozzájuk tartozó időpontokat, határidőket szinte lehetetlen mind fejben tartani – ráadásul felesleges is. A problémát tökéletesen megoldja egy rendszeresen vezetett költségvetés, melyben világosan és szemléletesen nyomon követhetjük pénzügyeink alakulását. Egy kockásfüzet és egy ceruza is megteszi, de a Pénziránytű Alapítvány fejlesztett egy ingyenesen elérhető költségvetés-tervező alkalmazást is, mely weben, illetve androidon és iOs-en is elérhető. Érdemes megismerkedni vele.
Ha a frissensült hallgató nagyjából már látja, meddig ér a takaró, és már nem csak „túlélésre játszik”, akkor jöhet a hosszabb távú tervezés. Egy egyetemista rendelkezésére álló szűkös anyagi keretek is elegendőek lehetnek komolyabb befektetést igénylő célok eléréséhez – ehhez mindössze következetességre és egy jó pénzügyi tervre van szükség. Legyen szó egy nyári utazásról, egy robogóról vagy egy komolyabb albérletről, megfelelő hozzáállással minden reális cél elérhető. A pénzügyi terv alapjait mindig a korábbi hónapok költségvetései adják; ezekből kiindulva kiszámolhatjuk, hol tudunk lefaragni a kiadásokból, s így mennyi idő alatt gyűlik össze a célunk eléréséhez szükséges összeg. Ezek után csak rajta kell maradnunk az önmagunk számára kijelölt úton. A pénzügyi tervezés technikájának elsajátítása egyike az egyetemi évek alatt biztonsággal megszerezhető leghasznosabb készségeknek. Aki megtanulja felelősen, előrelátóan kezelni a pénzügyeit, az minden valószínűség szerint a későbbiekben, teljesen önállóan gazdálkodva is eléri a céljait.
