bevásárlás

A pénzügyi tudatosságra való nevelést nem lehet elég korán kezdeni. Már csak azért sem, mert mindenekelőtt azt érdemes megismertetni a gyerekkel, hogy mit jelent a pénzkeresés és mit a meglévő jövedelemmel való gazdálkodás, takarékoskodás. Gyermekkorban, mint sok más kérdésben is az a hasznos, ha fokozatosan és játékosan vezetjük be a kicsiket a pénzügyek világába. Az iskolában is előkerülnek egy-egy tantárgyon belül a pénzzel, gazdálkodással, háztartással kapcsolatos tudnivalók, de ez önmagában nem elegendő. A szemléletformálás feladatát elsőként a szülőknek kell és lehet a családban magukra vállalniuk.

Közeleg az őszi szünet ideje. Rá is fér a gyerekekre a pihenés: a borongós idő, az iskolai feladatok, különórák és a rövidülő nappalok hatására elfáradnak a kis- és nagydiákok. A szülők pedig törhetik a fejüket, milyen programokat találjanak ki a csemetéknek, amelyek tartalmasak, ugyanakkor megfizethetőek. Ebben próbálunk segíteni.

Pénzügyi kultúra fejlesztésének bőven van ma tere Magyarországon, és ebben a család, a szülők szerepe kiemelkedő. Hazai és nemzetközi kutatások arra hívják fel a figyelmet, hogy különösen a pénzügyi tudatosság, az előrelátó és tervező képesség fejlesztése terén van mit fejlődnünk.

A kisgyermekes szülők életében előbb-utóbb elkerülhetetlenül felmerül a kérdés: Szabad-e kisgyerekekkel pénzről, és az ahhoz kapcsolódó, „felnőtt” témákról beszélgetni? Mikortól lehet elkezdeni a gyermek pénzügyi kultúrájának fejlesztését?

Nem az ajándék a fontos – ismételgeti mindenki a téli ünnepek közeledtével, a bevásárlóközpontokat közben mégis minden évben rajokban lepik el az ajándékvásárlók, s az üzletek a szentestei zárásig még az üres polcokat is eladják. Az ünnepekre való felkészülés így sokak számára elsősorban komoly anyagi megterhelést és idegeskedést jelent – pedig mindennek egészen másról kéne szólnia.

Régi kávéfőző, lecserélt műszaki cikkek, kinőtt ruhák, nem hordott cipők – ha alaposan szétnézünk, a legtöbb lakásban számtalan olyan tárgyat találhatunk, melyek bár tökéletes állapotban vannak, mégse használjuk őket. Lássuk be: a porfogóként tárolt „kacatokban” csak áll a pénzünk, úgyhogy amit csak lehet, érdemes mielőbb piacra dobni.

Manapság szeretik elhitetni velünk, hogy minél több dolgot birtokolunk, annál teljesebb az életünk, vagyis annál boldogabbak vagyunk. Úton-útfélen próbálnak rávenni, hogy vásároljunk valamit, elégítsük ki a szükségleteinket. Nem is gondolunk bele, hogy a reklámok és bármilyen vásárlásra buzdító ösztökélés önmagában okoz elégedetlenséget. Egész egyszerűen azért, mert elégedetlenekké válunk a meglévő javainkkal. Ugyanakkor a vásárlásból fakadó elégedettség sem tart túl hosszú ideig, elég gyorsan újabb ingerekre, újabb sikerekre, élményekre, tárgyakra, stb., van szükségünk, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Ez az elégedetlenség pedig erőfeszítésre – azaz több munkára – késztet, hogy még szebb/több/jobb dolgunk legyen. Előbb-utóbb a fától már nem látjuk az erdőt, azaz éjjel-nappal dolgozunk, hogy „minden” meglegyen, de nem élvezzük az életünket.

Sokan és sokszor elcsábulunk a vásárlásaik során (és így túl költekezünk), melynek egyik oka lehet, hogy nem írunk bevásárló listát, nem tudjuk, hogy pontosan mit akarunk, milyen költségkerettel rendelkezünk, és hogy milyen termékválaszték van a különböző árkategóriákban. Gyakorta az akciók miatt vásárolunk meg bizonyos termékeket, melyeket nem hogy nem terveztünk be, de talán nincs is rá szükségünk. (Ennek ellenpontja lehet, amikor tudatosan vásárolunk be a következő idényre szezonális végkiárusítások során.) Az akció tehát kétélű fegyver.