Az elmúlt két évtizedben a háztartások világszerte egyre kevesebbet takarítanak meg. Magyarországon különösen rossz a helyzet: a lakosság többsége ugyanannyit költ, mint amennyit megkeres, csak kevesen tudnak megtakarítani. A 2008-as gazdasági világválság azonban fordulatot hozott, azóta ismét nőnek a megtakarítások. Ez jó jel, hiszen a megtakarítások nemcsak biztonságot nyújtanak az ínséges időkben, hanem az aktuális jólét érzetét is növelik. Akik megtakarítanak, jobban érzik magukat a bőrükben, függetlenül attól, hogy mekkora bevételeik vannak, milyen idősek, vagy éppen milyen nemzetiségűek. Sőt, akik idejekorán elkezdenek a nyugdíjukra gyűjteni, később jobb egészségi állapotnak örvendenek, és boldogabbak, mint akik nem tettek félre erre a célra.Nem elhanyagolható tehát a kérdés, hogy mi serkent minket megtakarításra, hosszú távú pénzügyi gondolkodásra. A megtakarítás nyilvánvalóan pozitív viselkedés, de e tekintetben sajnos nem minden fiatal kap megfelelő mintákat, nevelési hátteret. Az azonnali kielégülés vágya, a családi minta, esetleg a szülők rossz szokásainak átvétele számos fiatalt visz tévútra.